Címlap EMKE - Monoki István díj Monoki István Díj 2016

Belépés




Monoki István Díj 2016 PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

Poráczky Rozália (Kolozsvár) - a romániai magyar könyvtárosképzés fejlesztését és az erdélyi kulturális örökség tudományos feltárását segítő munkájáért

Laudációt mondott Róth András Lajos

Poráczky RozáliaPoráczky Rozália

Jelen laudátor személyét harmadik ízben éri az a megtiszteltetés, hogy e rangos intézmény dísztermében egykori és aktuális nagyszerű kollégáit méltathatja. Bátran elmondhatom, hogy az 1992-től kitűntetett, könyvtáros berkeinkből kikerülő személyek mind a szűkebb szakma, mind  az általános erdélyi kultúra és közművelődés oly kiváló személyiségei, akik egy ügynek szentelték, szentelik életüket és egész pályafutásukat a szűkebb  vagy tágabb közösségeik szolgálatába állították.

Voltak köztük közkönyvtárosok, tudományos kutató könyvtárosok, könyvtár- és azt támogató társintézmény-alapítók, könyvtárszervezők, nemzedéknevelők és művelődésszervezők, állománygondozók, állománymentők, megőrzők, állományfeltárók, könyvtáros szakírók, informatikus könyvtárosok, bibliográfusok és hadd ne folytassam a sort. Hozzátehetem viszont, hogy a könyvtárosok közismert szerénységének tudható be, hogy mindannyian hosszas meggyőző munka után fogadták el jelöltségüket – természetesen mindannyiunk örömére és büszkeségére. Még olyan esetben is, mint a mai, amikor Erdély kulturális központjának, Kolozsvárnak, de egész Erdély legnagyobb, magyar fogantatású közgyűjteményének egyik vezető könyvtárosát javasoltuk e rangos és megtisztelő díjazásra.

Határozottan kellett visszautasítanunk Poráczky Rozália érdemei elismerésére vonatkozó szabadkozásait. A »nem vagyok jelen a magyar közéletben, egyszerű alkalmazottja vagyok az egyetemi könyvtárnak« vagy az olyan gondolatok miszerint »messze sem végeztem olyan munkát, aminek alapján egy ilyen kitűntetést az ember megérdemelne a – nagybetűs – KÖZ ÉRDEKÉBEN végzett jótékony és eredményes munka jutalmaként!« olyan ember szavai, akinek mindennapjai ezen közérdek maximális kielégítése érdekében zajlanak.


És itt vallomással tartozom mind az ünnepeltnek, mind a tisztelt ünneplő közönségnek. Lényege az, hogy elhangzó szavaim zöme mögött nem csak az én érzéseim bújnak meg, hanem a közvetlen munkatársaké, az egész erdélyi könyvtáros társadalomé, mindazoké, akik tisztelettel és szeretettel néznek fel Dr. Poráczky Rozáliára, a „Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtár nevet viselő intézmény főigazgató-helyettes asszonyára. Egyébként szerény véleményünk szerint ahhoz, hogy valaki kiérdemelje kollégái bizalmát, ahhoz nem kell mindenáron a közéletben „kitűnnie”! Elég ha köztünk van személyes varázsával, elég ha velünk együtt él és dolgozik, elég ha ránk mosolyog, vagy éppen ránk mordul, elég ha van egy jó ötlete vagy egy jó tanácsa. Elég ha belelát a dolgok mélyébe és a dolgokat jó irányba tereli..., elég ha „egyszerű alkalmazottja” a rendszernek, és azáltal tűnik ki, hogy „jótékony és eredményes munkát” fejt ki halkan, de magabiztosan, szerényen, de hittel, odaadással és szeretettel.

Poráczky Rozália egy olyan magyar gyökerezettségű könyvtárban dolgozik, ahol ezt a gyökeret nem engedi kiszáradni, mindig megtalálva azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével összetudja hangolni az intézményi követelményeket az egyesületi érdekekkel, a mindenkori egyetemi tudományos igényt nemzetiségének elvárásaival és ezáltal szárba szökkenhet a mélybe ásott karógyökér.

Mondják, hogy aki a szépet, a virágot, a könyveket és az olvasást szereti az rossz ember nem lehet. Legfennebb könyvtáros. Poráczky Rozáliánál ez bejött. Többekhez hasonlóan a tanügyből került a könyvtárba (1976–1980 között francia nyelv- és irodalom tanára a Kolozs megyei Alsódetrehemben) s ez minden bizonnyal mostani szakmájának javára vált. Természetesen megjárta a hierarchia lépcsőfokait.

1982–1987 között helyettes könyvtárosként a központi egyetemi könyvtár minden osztályán bővíthette tapasztalatait, hiszen egyaránt dolgozott az állománygyarapításban, a dokumentumok feldolgozásánál, az olvasószolgálatnál (teremben és raktárban, kölcsönzőben stb.) és több kari könyvtárban is megtaláltuk. Így sikerült átfogó képet kapnia a könyvtár működéséről, aminek később, mint helyettes főigazgató is hasznát vette.

1987–1990 között a zoológiai könyvtár állományának bővítője, a tárgyszókatalógus kezelője és a közönséggel való jó viszony ápolója, a felhasználók tájékoztatásának felelőse.

1995 őszétől 1997 késő őszéig a Feldolgozó osztály (katalogizálás, osztályozás) felelőseként a kiadványoknak a VUBIS integrált könyvtári rendszerben történő elektronikus feldolgozását koordinálta.

1998–tól főigazgató helyettes.

1998–2008 között tudományos fokozatot nyer történelemből, információ tudományból és közben 2003-ban a Zürichi Műszaki Könyvtárban és a Saint Galleni Dokumentációs Könyvtárban és Svájc Nemzeti Könyvtárában vesz részt továbbképzőn könyvtári menedzsmentből, 2010-ben Tel Avivi Egyetemi Könyvtárban, és a jeruzsálemi székhelyű Izraeli Nemzeti Könyvtárban tapasztalatcserén az ALEPH integrált könyvtári rendszer alkalmazását tanulmányozza.

Egy román többségű városban, egy ma már román kulturális intézménynek számító művelődési központban sikeresen biztosítja az általános könyvtárfejlesztés mellett az állomány arányainak megfelelő magyar szakember jelenlétet és irányítja a szakutánpótlás folyamatát. Érzékenyen rajta tartja kezét az egyetemi könyvtár és alegységei érverésén.

Az, hogy az 1998 elején alkalmazott 19 magyar könyvtáros száma 2015 márciusára 35-re emelkedhetett, akik közül 31 felsőfokú/egyetemi végzettségű, az Poráczky Rozália munkájának is köszönhető. A hatékony és egymásra figyelő román–magyar kulturális és értelmiségi együttműködés és csapatmunka jó példájaként megtalálta útját annak, hogy Doru Radosav igazgató úrral közösen a könyvtár majd mindegyik részlegére magyar könyvtárost is kinevezzenek. Az egyetemi könyvtár többnyelvűsítése, az olvasótermek egy részének egykori magyar művelődési és könyvtári élet nagyjairól történő elnevezése szintén ide tartozik. Annak a ténynek háta mögött, hogy magyar könyvtárosaik közül öten már rendelkeznek tudományos fokozattal, és további két doktorandus zárkózik fel hozzájuk, az általános trend mellett, a főigazgató-helyettes bátorítása sem hanyagolható el. Mint ahogy az sem, hogy az intézmény összes dolgozója közül kb. 19%-nyi magyar ember próbálja ellátni  a magyar vonatkozású anyagokhoz köthető teendőket is. Ő az egész intézmény humánerőforrás menedzsere.

A vidékre kihelyezett egyetemi könyvtári fiókok felügyelete, az erdélyi magyar könyvkiadók ösztönzése kötelespéldányaik eljuttatására, a Központi Egyetemi Könyvtár digitális könyvtárának magyar tételekkel való gazdagításának pártolása, iskolai könyvtárosok számára rendezett tömörített továbbképző programok szervezése fűződik a nevéhez. Ezen utóbbi programokon a részvevők a könyvtár- és információmenedzsment módszereivel, a könyvtár arculatépítésével, a közönségszolgálattal, a digitális dokumentumokkal, digitalizálási technikákkal, projektírással, az erdélyi könyv-, könyvtár- és nyomdatörténettel kapcsolatos ismeretekre tehettek szert. Az előadók között ott volt Poráczky Rozália is.

1996-tól napjainkig több hazai (Csíkszereda, Kolozsvár, Szucsáva) és nemzetközi (Győr, Budapest, Nagykanizsa, Gödöllő, Csongrád,) konferencia résztvevője, előadója és szervezője. Előadásai a könyvtártannal, az olvasásszociológiával, iskolai és egyetemi könyvtárak történetével, menedzsmenttel, könyvtártannal, könyvtárfejlesztéssel foglakoznak.

Poráczky Rozália a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének olyan aktív, alapító tagja, aki néha funkciójából eredően, néha a háttérből is, de eredményesen tud megmozgatni és összekötni szálakat mindannyiunk érdekében. Szívén viseli az egyesület honlapjának frissítését, szorgalmazva a vidék könyvtári megnyilvánulásainak begyűjtését, annak érdekében, hogy a könyvtáros társadalom értesülhessen a hazai eseményekről, mondván „A levelezőlista mégis csak levelezés, nyoma veszhet az eseménynek, de a honlapon megmarad éveken át…” Poráczky Rozália azzal is tisztában van, hogy az erdélyi könyvtári élet el sem képzelhető az összes intézményi és emberi tényező összehangolása nélkül. Ennek számtalan jelét adta ez idáig. Anekdotába illő, hogy amikor kolléganőivel civil könyvtárakat segített kiépíteni Erdélyben a kilencvenes években, néha az általa készített túrós batyu (más variánsokban: sonkás pogácsa) is segített a könyvtárosi lendület fenntartásában. De komolyra fordítva a szót, az elmondottak bizonyítására semmi sem jobb, mint az évekkel ezelőtt Kolozsvárt rendezett vándorgyűlésünk érdekében lebonyolított elektronikus levelezésének említése, amelyben mindannyiunk véleményére volt kíváncsi, hogy beépíthesse egy jól kidolgozott programba, vagy a Kolozsváron szervezett Erdély reneszánsza című rendezvénysorozat társszervezőjeként kifejtett tevékenysége, amelybe bevonta a RMKE szervezetét és tagjait is.

A főigazgató-helyettesi munkával járó – nem kevés – adminisztrációs munka mellett Poráczki Rozália a közvetlen munkatársak és más könyvtárban dolgozók szakmai fejlődését is a szívén viselte. Ragaszkodott hozzá, hogy az Egyetemi Könyvtár magyar munkatársai vegyenek részt az erdélyi és magyarországi szakmai rendezvényeken, ismerjék és értékeljék a többi kolléga munkáját. Azt is fontosnak tartotta, hogy baráti hangulatban és egyetértésben dolgozzanak és ezért több olyan – mondhatni családias – programot is szervezett, melyek hatására összetartó és egymást segítő közösség alakult ki a kolozsvári Egyetemi Könyvtár magyar szakkönyvtárosaiból.

1993-ban, amikor a Heltai Alapítvány keretén belül Pilich Katalin kezdeményezte a magyar nyelvű könyvtárosképzést és azt a Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszék is felkarolta Péntek János tanár úr vezetésével, az ott folyó oktatás egyik választható tantárgya volt a könyvtárszak. Poráczky Rozália, a szintén EMKE díjas Okos-Rigó Ilonával tanítottak ott az egyetemi könyvtárból. Később a történelem szakon is beindult az egyetemi szintű magyar nyelvű könyvtáros szakmai képzés. Az egyetemi hallgatóknak és a posztgraduális képzésben résztvevőknek több tárgyat oktatott, amelyek későbben Olvasószolgálat és kapcsolatszervezés, valamint Könyvtári menedzsment és Információmenedzsment kurzusokba olvadtak össze.

Magától értetődő volt, hogy amikor 1998-ban főigazgató-helyettest kerestek az egyetemi könyvtárban, akkor azt Poráczky Rozália sikeresen pályázta meg, s az hogy ezt a tisztséget ma is betölti, sok mindenről árulkodik. Személyében több évtizedes kihagyás után került ismét magyar nemzetiségű személy felelős beosztásba.

Intézményvezetőként jelentős érdemei vannak a romániai magyar kulturális örökség feltárásának folyamatában és sikerült tartalmas együttműködési kapcsolatokat fenntartania a hasonló intézmények vezetőivel.

Sokrétű oktatói, intézményfejlesztői és könyvtárosi szakmai munkája mellett szinte talány – írta egy kedves munkatársa –, hogy hogyan tudott mégis időt szakítani tudományos munkára és a kutatásban való elmélyülésre”. Állítjuk, hogy ide erős karakterre, munkabírásra, összpontosításra, szervezői készségekre, tudományos felkészültségre, teljes emberre van szükség.

Tény, hogy tudományos munkái hazai és külföldi lapokban egyaránt szívesen fogadott írások. Ezekben a 19. századi kulturális és tudós társaságokkal (Revista Bistriţei, vol. 21, 2007), az említett kor erdélyi tudományos és irodalmi eseményeinek sajtóvisszhangjával, (Sargetia, seria Istorie, nr. 34.), az erdélyi magyarság művelődéstörténetével (Philobiblon, vol. XII, 2007), az erdélyi magyar nyomtatványokkal és sajtóval, a könyvtári katalógusok korszerűsítésének műhelytitkaival, nemzetközi azonosító kódszámokkal (Könyvesház, 2.évf.,1.sz.; 2. sz.,1992.) foglalkozik. Ilyen irányú kutatásai mind beépültek doktori tézisébe is. Számtalan intézményi kiadvány társszerzője vagy szerkesztője. Ezen utóbbiak közül csak a „Opera Bibliothecariorum” c. 2008-ban megjelent kötetet emelném ki, melyben az Egyetemi Könyvtár könyvtárosainak tudományos publikációi bibliográfiáját gyűjtötték össze. Újabb tervei közé tartozik a Könyvtári és információs menedzsment-ről könyvet kiadni.


Úgy érzem, úgy érezzük mindannyian, hogy idén a legjobb könyvtárosunk kezébe kerül a Monoki díj!

Kérem fogadja szívből jó kívánságaink kíséretében, mindannyiunk örömére és biztatására!

Kísérje minden lépését, tiszta utcák, szépen tatarozott/restaurált épületek, szépen kiépített virágültetvények látványa, olvasmányaiból visszacsengő emberi igazságok és kollegiális tisztelet!


Róth András Lajos,

Székelyudvarhely–Kolozsvár

2016-04-03


 
XHTML and CSS. | Kepri Portal